A gyermekek foglalkoztatása mindig is jelen volt, a történelem minden szakaszában. Dolgoztatták őket különböző gyárakban, bányákban és a mezőgazdaságban is.Az első szabályozások 1248-ban Velencében történtek, ahol az üvegcsiszolók kimondták, hogy 8 évnél fiatalabb gyermeket nem foglalkoztatnak. Minőségi változások akkor következtek, mikor a gyári termelésben megjelentek a gépek. Az első ,,modern" törvény Angliában hozták, 1802-ben. A gyermekek helyzete mégsem változott jelentősen.
A magyar országgyűlés 1840-ben fogadott el ezzel kapcsolatban törvényt ami kimondta, hogy 12 éven aluli gyermek csak olyan helyen foglalkoztatható, ahol nem károsítja az egészségét és 16 éven aluli gyerek nem dolgozhat napi 8 óránál többet.
A jelenség napjainkban 200 millió gyermeket érint. Ez hatalmas szám, annak ellenére, hogy évről-évre kevesebb gyereket kényszerítenek munkára. A célkitűzések szerint 2016-ig szeretnék felszámolni a kiskorúak illegális foglalkoztatását,de ez lehetetlennek tűnik.
A Gyermemunka Elleni Világnapot 2002. június 12-én tartották először,amit a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezett.
Bejegyzések
Engem az érdekelne, hogy Magyarországon a köztudatban benne van a gyermekmunka, mint olyan jelenség, amely nemkívánatos? Nálunk megemlékezik valaki, ha igen, ki, a gyermekmunka elleni világnapról? Tudják a gyerekek, hogy nem szabad őket bérmunkásként foglalkoztatni? És ha igen, mit tehetnek, ha szüleik iránti szeretetük, és együttérzésük, a többi gyereknek meglévő tárgyak és lehetőségek utáni sóvárgás mégis arra viszik őket, hogy zokszó nélkül végezzenek bérmunkát?
VálaszTörlésSzerintünk az országban olyan, mint gyermekmunka a szó szoros értelmében nincs. Amire a legtöbben gondolnak ha meghallják a kifejezést az az, hogy Pistikét öt évesen kiküldték a földre kapálni. erről nincs szó. Inkább olyan esetek kerültek nyilvánosságra, hogy a 18 éven aluli a megengedett nyolc óra helyett tízet dolgozott.
VálaszTörlésA világnapról megemlékezés nem igazán van, legalábbis információnk nincs róla.
A magyar gyerekek többsége tisztában van a szabályozásokka, de nem tudom elképzelni, hogy a harmadik világ országaiban erről bármi féle tájékoztatást kapjanak.
Az utolsó kérdésre nem tudunk érdemben válaszolni!Sajnos!Jó lenne ha olyan szociális védőháló lenne mindenhol, hogy ne kelljen ilyen témájú blogokat létrehozni, de ez nem fog sikerülni, ha az események így folynak tovább!
VálaszTörlés"A munkaképesség elvesztésének veszélyére figyelmeztet az is, hogy a mélyszegény családok legelesettebbjeiben sokszor már csak a nők és a gyerekek kapnak munkát." Az idézet forrása: Kozma Judit-Csoba Judit-Czibere Ibolya: Helyi társadalmak,kirekesztettség, szociális ellátások, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 kötet 51. oldaláról való. Engem elgondolkodtatott, hogy vajon hogyan viselhetik az érintett szülők ezt a helyzetet, és hogyan a munkát végezni - sokszor iskola helyett- kénytelen gyerekek. Gyermekkorom egy szakaszában nagyon szegény voltam magam is, ennek ellenére nekem nem kellett napszámosként dolgoznom. Sok osztálytársam viszont a nagy tavaszi, nyári, öszi mezőgazdasági munkák idején sokat hiányzott az iskolából, s ha jöttek is, gyakran elaludtak órán. E miatt szégyenkeztek, bár mi, többiek soha, egytelen szót nem ejtettünk erről, főleg meg nem bántót. A tanárok sem. A szüleim értelmiségiek lévén inkább viselték a "tésztát tésztával enni", és a "négy lány tornázzon egy tornadresszben" ódiumát, mint hogy idegenekhez küldjenek dolgozni minket, négy lányukat. Mindez a nektek történelmi időkben, a hatvanas években történt. Vajon a Ti gyerekkorotokban, hogyan volt ez? Vajon ma, 2009-ben, hogyan van ez a mélyszegénységben élő falvak, családok életében? És az iskolában? És a gyerekek között?
VálaszTörlésA mi családunkra nem volt jellemző, hogy dolgoznunk kellett volna.Se nekem, se a nővéremnek.Utána kérdeztem édesanyámnál is,de nekik sem kellett napszámba menni,a nagyszüleim is inkább az ön tornadresszes elvét vallották!Az én szüleim még akkor sem rajongtak az ötletért mikor 3 éve nyáron kitaláltam,hogy munkát vállalnék egy kis zsebpénz fejében.Azt mondták,hogy amíg ők tudnak segíteni,addig ne dolgozzak!Aztán beletörődtek. Az a nagy baj,hogy a mélyszegénységben élők nem egy kis zsebpénzért kell,hogy dolgozzanak,hanem a megélhetésért.
VálaszTörlés